FONOGRÁFHENGEREK

2 perces hengerek

Barna viaszhengerek 1888-1906

Penészre nagyon érzékenyek, kis víz vagy pára fehér réteget képez a felületén. A penész megeszi a viaszt, sercegésen kívül semmi nem lesz hallható. Direkt vágású hengerek, azaz nem öntéssel készültek. Mégsem egyediek, mert pantográffal másolták az eredetiről illetve a kisebb cégek egy műsorszámot több hengerre is felvettek egyidejűleg. Edison 1895 és 1901 között gyártott barna hengereket. Itt a sebesség nem mindig állandó, 120 és 160 fordulat között van percenként.

erős penész a hengeren

Ilyen dobozban árulták kiegészítőként, vagy adták ajándékba  a fonográfhoz

Fekete viaszhengerek 1902-1912 ( Edison gold moulded)

Öntött hengerek, szabványosan 160 fordulat percenként, ez a szabvány ezután minden hengerre jellemző. Egy felvételről rengeteg másolat készült. Az eredeti hengert viszont össze kellett törni, hogy a másolás elkezdődhessen. A felvételi eljárás szinte azonos a hanglemezével. Az eredeti viaszfelvételt katódporlasztással vékony aranyréteggel vonják be. Innen a gold moulded, aranypenész/aranyöntvény elnevezés. Ezt a réteget később bármilyen nem nemesfémmel meg lehetett erősíteni. Ezután az eredeti felvételt el kell távolítani, a helyére meleg viaszt kell betölteni. Hűlés közben szűkül a felülete és a kész henger kipottyan az öntőmintából.

A tönkrement és megismételt felvételeknél a katalógusszám ugyanaz maradt, a felvétel viszont sokszor változott, egyes részek ki is maradtak a műsorszámokból. A fekete öntött hengerek véget vetettek a kis cégek alacsony szériás gyártásának is. Ezek is érzékenyek a nedvességre. Az Edison hengereken barna, a többi márkánál fehér penész képződik.

Leggyakoribb az Edison, a Columbia és a Pathé. Az utóbbi hatalmas francia cég, de Angliában is gyártották a hengereit és a fonográfjait. A Clarion gyakori angol márka, erős hangú felvétellel. 3-4 milliméterrel hosszabbak, mint a többi henger. A korábbiak kék felkonferálással, a későbbiek piros dobozzal és többször felkonferálás nélkül kerültek piacra. Az Edison hengerek széle eredetileg lapos, később 1904-től ferde. A katalógusszám eleinte nem található, később a henger palástjában látható. A ferde szélűeknél a perembe van öntve.

1905-ben a Columbia cég 6 hüvelyk, azaz 15 centiméter hosszú hengereket dobott piacra. Mára igen ritkák, összesen 189 műsorszám felvétele született rajtuk.

Nagy Pathé henger 1898-1904 (Concert)

Erőteljesebb hangú. A képen látható külön közdarab kell a lejátszására. Francia fonográfokkal általában lejátszható, ha ráfér a közdarabbal együtt, szokásos Edisonnal  nem. A Columbia és Edison cégnek van még ilyen méretű (Concert) hengere. Ezeket Edison Concert vagy a legtöbb Columbia típusú lejátszóval lehet lejátszani, amelyek viszont sokszor a kisebb szabványt nem játsszák. A francia fonográfok között is gyakori az a típus, amely csak ezt a méretet játssza. A Pathé cég ügyelt arra, hogy a gépein lejátszható legyen ez a henger, ha kisméretűt is játszott, a tömegesen gyártó Thibouville és Lamy (Maleville) cég nem. A Thibouville fonográfok gyakorlatilag Columbia "B" modell másolatok, Virtuose márkanévvel. A Pathé Coq sorozat és a Styx cég fejlesztései szintén ennek a modellnek a felhasználásával készültek.  Ezekre általában nem fér rá a nagyobb henger. Érthetetlen, miért, alig két milliméteren múlik a kompatibilitása. Edison 1911 végéig gyártott Concert hengereket.

Viaszhenger felületét soha nem szabad megérinteni, mert az ujjlenyomat nyomot hagy. Érzékenyek a hirtelen hideg-meleg változásra, elpattanhatnak. A legkisebb ütésre törnek, a barnák jelentősen, a feketék kissé folyamatosan zsugorodnak. A lyukat ezért sokszor utána kell csiszolni. Nem szabad az orsón hagyni hengert, mivel a szűkülése folytán elpattanhat.

Celluloid hengerek 1907-1922

Leggyakoribb a Columbia és Oxford (gyakorlatilag ugyanaz, a Columbia 1908-1912 között Oxford  felvételeket forgalmazott). Középen papír, két végén acéllal erősítve. A celluloid folyamatosan zsugorodik, összenyomja a papír magot, így a felület megnő és előfordulhat, hogy nem lehet ugrálás nélkül Edison fejjel lejátszani. Pathéval és csiga nélküli fonográffal viszont gond nélkül. A dobozuk nagyon ócska, hamar tönkrement, általában más henger dobozában bukkannak elő, vagy doboz nélkül.

A Lakeside (1908-1912) henger magja egységes celluloid, nem zsugorodik, kiváló minőségű. Úgy játszik ma is, mint 100 éve.

Ide tartoznak még a rózsaszín, bíbor, barna és fekete színű  Lamberth hengerek is. 1901-1905-ig gyártották, ritkák.

A celluloid hengereket nem kell különösebben félteni. Tisztítani mosószerrel lehet; alkohollal, oldószerrel viszont semmiképpen.

4 perces hengerek

Méretei megegyeznek a 2 percessel, de kétszer sűrűbbek a barázdák, feleolyan szélesek. Európában nem készültek.

Amberol 1908-1912

Négyperces viaszhenger. Rendkívül törékeny, kisebb hőingásra magától elpattan. Könnyen elhasználódik, háttérzaj keletkezik, fátyolosodik a felülete.

A számozásuk a következő:

Blue amberol 1912-1929

Belül gipsz, celluloid felülettel. Strapabíró, de a belső gipsz mag sokszor kipattan. Könnyen javítható. Viszont ha már régebben kitört a gipsz, a celluloid a meg nem erősített résznél annyira összezsugorodik, hogy ugrálni fog a lejátszásnál a tű.

Kétféle széllel készültek, először egyenes, majd 1913-tól ferde a széle a blue amberol hengereknek. Közép-Amerikának készült kétperces blue amberol is, itt jelzik a típust (2M) felirattal.

A számozás logikája a következő:

Columbia 1908-1912

Mint a 2 perces, celluloid papír maggal és két végén acél gyűrűvel. Itt a zsugorodás már akkora, hogy majdnem biztos, hogy Edison lejátszóval nem lehet lejátszani. A négyperces felvételt 4M jellel látták el, sajnos nem mindig.

A dobozok cserélődnek, ezek alapján nem lehet megállapítani, milyen típusú a felvétel!

Bővebben a fonográfokról Jean-Paul Agnard hatalmas gyűjteményében lehet olvasni, a hengerekről az amerikai hengerkönyvtárban valamint Norman Bruderhofer oldalán.

Az oldalamon saját anyag illetve a hengerkönyvtár táblázata került felhasználásra.

vissza